Rokhyun

-Csókolj meg! –mondta, majd magához húzott és mélyen a szemembe nézett. Szakadt a hó, mi mégis kint álltunk abban a percben és meglepetten néztem az előttem álló, őrülten szerelmes Rokhyun-ra.
-Mi? –kérdeztem értetlenül.
-Csókolj meg kérlek! Erre várok már ezer éve. Mióta csak megláttalak és ismerlek. –mondta, s arcomat két keze közzé fogta.
-De.... –mondtam és nem találtam a szavakat.
-Mi az? Te nem szeretsz?
-Én....
-Már megint Jonghwan? Róla van szó igaz? –kérdezte ingerülten Rokhyun és eltolt magától.
-Mi? Jonghwan? Te miről beszélsz? Nincs közöttünk semmi. –magyarázkodtam.
-Hát persze. Akkor miért ölelgetett téged a táncteremben? –kérdezte.
-Hát az nem azért volt.
-Akkor miért? Számomra ez egyértelmű volt, amit láttam.
-Mert....
-Látod még magad se tudod mit mondj. –mondta és otthagyott a szakadó hóban az utcán. Rokhyun és én már gimis korunk óta ismertük egymást és az idők folyamán egyre szorosabb lett a kapcsolat közöttünk. Rokhyun mindig is olyan volt számomra, mintha a testvérem lenne. Sosem tudtam rá többként tekinteni, ezért is lepett meg az előző kijelentése. Mikor a TOP Media-hoz került és jelentkezett a casting-on támogattam őt mindenben. Akkor még nem voltam tisztában vele, hogy felveszik és egy bandában fog, majd zenélni. A banda debütálása után pár nappal Rokhyun felhívott. Elmesélte, hogy mennyire szereti és tetszik neki és elmondta, hogy nem szeretne elveszíteni, attól, hogy még híres lesz. Ezek után semmi nem változott. Rokhyun-tól ugyanúgy segítséget kértem, ha nem tudtam mit vegyek fel egy meghallgatásra, vele mentem vásárolni és minden hétvégén nálam aludt és hajnalokig beszélgettünk és nevettünk a viccesnél-viccesebb történeteken, viszont egyszer sem fordult meg vagy gondoltam volna arra, hogy ő többet érzett volna irántam, mint legjobb barát. De most már tisztán látok mindent. Rokhyun szeret. Ezek után elmentem hozzájuk. Már bugyiig voltam ázva, mikor az ajtójukon kopogtam.
-Rokhyun! Nyisd ki kérlek! Megbeszélhetnénk az előzőt?.... Nyisd ki! –mondtam miközben megállás nélkül kopogtam az ajtón, majd nyílt az ajtó. Rokhyun ott állt velem szemben egy törölközőben.
-Mi az? Mit vered az ajtót? Szerintem ezen nincs mit megbeszélni. Jonghwan-t szereted ez egyértelmű. Rendben felfogtam és elfogadom nem kell, hogy elmondd. Ne aggódj nem fogok az utatokba állni. –mondta.
-Ez nem igaz. Meghallgatnál? Megbeszélhetnénk ezt az egészet? –kérdeztem tőle reszketve, annyira fáztam. Rokhyun látta mennyire fázom, majd beengedett.
-Vetkőzz le! –mondta és bement a szobájába, viszont én nem hallottam annyira meglepett a látvány a nappaliban. A Karácsonyfa már ott díszelgett a nappaliban a kanapé mellett és karácsony hangulat járta át a kis helyiséget, a csodásan feldíszített nappali miatt.
-Hogy mit mondtál? –kérdeztem vissza.
-Vedd le a ruháidat! –kiabált ki. Mikor kijött a szobából egy pulcsit, egy rövid nadrágot és egy törölközőt adott a kezembe. –Tessék! Ne hogy beteg legyél. Vedd fel! –mondta. Elmentem hát a fürdőbe, átöltöztem, kiteregettem a vizes ruhákat és a hajamra csavartam a törölközőt. Mikor kimentem Rokhyun a konyhában tevékenykedett.
-Remélem kérsz teát. –mondta, majd rám nézett és mosolygott egyet.
-Már nem is haragszol? –kérdeztem értetlenül, miközben Rokhyun a nappaliba vitte a teákat.
-Nem tudok rád haragudni. Egyszerűen nem megy, de amit mondtam az igaz. Én nagyon szeretlek téged. Ez az okai is, amiért nem tudok rád haragudni. –mondta és leültünk a kanapéra.
-Én is szeretlek Rokhyun. –mondtam és megsimítottam az arcát.
-De én nem úgy szeretlek. Tudom, hogy te csak barátként tekintesz rám, de én nem. –mondta.
-Én sem barátként tekintek rád. Mikor otthagytál, átfutott minden bennem és rájöttem, hogy mindennél és mindenkinél fontosabb vagy számomra és nem szeretnélek elveszíteni. Túl drága vagy te ahhoz. –mondtam és megfogtam mindkét kezét.
-Tényleg? Most komolyan mondod vagy csak álmodom? –kérdezte meglepetten.
-Igen, tényleg. –mondtam mosolyogva.
-Nem is tudod ezzel mekkora örömet okoztál nekem. Ennél szebb karácsonyi ajándékot nem is kaphattam volna. Szeretlek. –mondta, majd két keze közzé fogta arcomat és megcsókolt. Édes és szenvedélyes csókja boldoggá tett, ezek után én voltam a világ legboldogabb embere, hisz egy olyan srác volt a barátom és egy olyan srác szeretett, aki mindennél és mindenkinél jobban ismert és tiszta szívéből szeretett.